A nyári forróságban elnézi a tükröt, gyönyörködik benne, de fürödni nem kívánkozik... Kitûnõen ismeri mindazon tényezõket, amelyek halászatára fontosak; ismeri az eget, s megjósolja belõle az idõjárást, ismeri a vizet, s annak járását,
a jeget, annak sajátosságait és ismeri a halat, annak egész életét, szervezetét, szokásait, s kihasználja a saját javára. Azért ember.” – így jellemezte Jankó János néprajztudós a magyar halászembert.