nem valami érdekeset éreztem a keresésben és a rábukkanásban. A legelõ egy kis futamodásnyira volt tõlünk, s esõ után bõven termett ott az illatos, vörhenyes csibegomba. Szárazságban meg a pöfeteg fehérlett mindenfelé. Élvezet volt erre rálépkedni és elpukkantani. De legjobban a cseperke gombának örültem.
Ha jót találtam, mindig gyönyörködtem fehérségében, alsó gyönge pirosságában
és az illatában.” – írta Gárdonyi Géza gyermekkori emlékeirõl.